Ugyanakkor a kötelességtudat az orvosokat egyéb ténykedésekre ösztönzi:

• Amennyiben beszakad a kullancs szájszerve (nem a feje, mint azt tévesen mondani szokták), a doktor addig nem nyugszik, amíg azt valahogy ki nem barkácsolja. A szájszerv azonban egy 3 lábú szék lábaihoz hasonlóan szétterpesztett állapotban van rögzítve a bőrben, és ezt egyszerű eszközökkel, tűvel, csipesszel reménytelen vállalkozás eltávolítani. Túl a kellemetlenségen, a beavatkozás következtében gyulladásos reakció alakul ki, amit törvényszerűen antibiotikum-kezelés követ, és előbb-utóbb (tévesen) felmerül a Lyme betegség lehetősége is.

• Még orvosi tankönyvekben is szerepel, hogy a kullancscsípés után adjunk tetanusz elleni oltást. Bár kullancs által terjesztett tetanuszt még senki sem látott, ez a butaság, tehát az oltás beadásának kényszere beivódott az orvosi köztudatba. Szerencsétlen esetben az oltástól a páciens belázasodik, és felmerül, hogy a lázat a kullancs terjesztette fertőzés okozta. (Láttam olyan beteget, akinek a fenti okból kialakult láza miatt kullancs által terjesztett agyvelőgyulladást véleményeztek, és gerinccsapolást is végeztek….)

• Korábban kapható volt egy, a csípés után adható védőoltás (FSME-bulin), amit azóta szerencsére kivontak a forgalomból. Hatékonysága is gyenge, vérkészítmény lévén az elméleti kockázata jelentős, ára viszont igen magas volt. Mivel ma ez az oltás már nincs, helyette a doktorok előszeretettel adnak kullancsencephalitis megelőzésére szolgáló oltást. Ez azonban csak akkor hatásos, ha az illető már korábban kapott ilyen védőoltást. A csípés után közvetlenül, nem szabad az oltási sorozatot megkezdeni. Egyetlen oltás után ugyanis csak hetek múlva jelennek meg az ellenanyagok, addigra, ha fertőződtünk, a vírus eljut a központi idegrendszerbe. Az oltás ilyenkor megnehezíti a kullancs-encephalitis (agyhártya- és agyvelőgyulladás) irányában végzett laboratóriumi vizsgálatok értékelhetőségét. Az oltás lázat is okozhat, és akkor az előbb részletezett helyzet áll elő….

• Ha nem kapunk védőoltást, akkor szinte biztos, hogy kapunk antibiotikumot. Ez kevés ahhoz, hogy a Lyme baktériumot elpusztítsa, de elegendő lehet, hogy a klinikai tüneteket elnyomja, a laboratóriumi vizsgálatokat értékelhetetlenné tegye.

• Ha még antibiotikumot sem kapunk, akkor legalább valami helyi fertőtlenítő szert, antibakteriális krémet biztosan rendelnek a doktorok. Ezek helyi irritációt, allergiás reakciót okozhatnak, ami azután felveti a Lyme betegség lehetőségét…

• Ha még ezek sem történnek, akkor legalább egy laboratóriumi vizsgálatot végeznek, rendszerint Lyme-kór irányába. Mivel a kereskedelmi forgalomban lévő tesztek legalább 25%-os álpozitivitással dolgoznak, ekkora esélyünk van, hogy hetek múlva, amikor a lelet végre megérkezik, antibiotikumot fogunk szedni. A csípés utáni napokban még nincs immunválasz, így a tesztnek negatívnak kellene lennie, tehát a vizsgálatnak ezért sincs értelme. Az a doktor, aki e tekintetben tájékozottabb, hetekkel későbbi időszakban kéri majd a vizsgálatot, de az álpozitivitás aránya ettől még nem változik.